2019. november 11-én, 84 éves korában, Arizonában, családja körében csendben elment Peter Rosen. Neve ismerősen cseng a hazai sürgősségi ellátók körében is, hiszen sokan olvastuk a nevével jegyzett folyamatosan megújuló alaptankönyvét, a sürgősségi orvostan akadémiai bibliájának tekintve azt.

Rosen – James Mills mellett – meghatározó úttörője, ikonja volt a sürgősségi orvostannak, neki köszönhetjük, hogy az mára önálló és elismert diszciplínává vált. Szakmánk első akadémikusa mellett sok száz Kollegánk nőhetett fel és sok-sok ezren tanulhattunk tőle.
Fáradhatatlan képviselője volt az egységes, holisztikus, ugyanakkor speciális multidiszciplináris sürgősségi orvostannak, hangsúlyozta annak megoszthatatlanságát. Erre a szemléletre épített, kollegáival, követőivel hatékony képzési rendszert.
Észak Amerikában a modern kor Osler-eként emlegetik, egy korszerű beteghez rendelt akut ellátási forma töretlen leírójaként, megvalósítójaként.

Bár régóta beteg volt, betegsége végül kerekesszékbe kényszerítette, de aktivitása és azon Kollegáink szerint, akik nap, mint nap vele lehettek, ragyogó elméje, innovatív gondolkodása nem tört meg. Barátai halálát koraiként aposztrofáljak.
Én egy alkalommal lehettem vele egy térben, rengeteg fiatal, fiatal, főleg nők gyűrűjében magyarázott, egy fergeteges előadása után, akkor is azt éreztem, Ő ikon.
Mikor rövidesen belelapozunk majd a Rosen’s Emergency Medicine tizedik kiadásába, kérem, álljunk meg egy pillanatra az első oldalnál és érezzük át azt felelőséget, amit korszakalkotó, megvalósított, betegcentrikus gondolatai hagynak nekünk örökül!

Berényi Tamás
(FACEP)